Buborékbál

Sok-sok színes buborék
Hancúrozik vígan,
Mint a tornaversenyen
Terpeszben és hídban.

Bukfencet vet pajkosan
Az a kicsi sárga,
Szaltózik a rózsaszín
Boldogan utána.

Rumbázik a jobbszélső
Lila tütükében,
Dagadt barna elillan,
Úgy látszik, tünékeny.

Keringőzik a piros
Ringatózva, lágyan,
Kényeskedve pipiskél
A zölddel egy párban.

Ezer színes gömböcske
Röpke életébe`
Tündérkertet varázsol
Gyermekek fejébe.

Kinyílik a kicsi arc,
Mint a tubarózsa,
Buborékbál ritmusát
Boldogan tapsolja.

Önfeledten kacagva
Biztatja az Apját,
Még-még fújjad, táncoltasd
Azt a sok mihasznát!

Hóhancúr

Elindultunk, jó barátok,
Szánkózni a hóban,
Építettünk egy hóembert,
Osztoztunk a jóban.

Fejfedője piros fazék,
Gombszeme szénmaradék,
Sárgarépából az orra.
Nem számíthat idős korra.

Kettő karja egy-egy faág,
Öt ujjúra formáztuk,
Amíg találkozni tudunk,
Barátsággal megrázzuk.

Nagy visongás közepette
Csúszik szánunk a völgybe,
Sebességhez nincsen fékünk,
Fennakadunk egy tölgybe`.

Hempergünk a selymes hóban,
Harsányakat kacagunk,
Két kutyánk is velünk fetreng,
Visszahozzák kalapunk.

Alkonyfátyol már a tájon,
Kezünk-lábunk átfagyott.
Várt reánk a forró csoki,
S mamánk ágyba bújtatott.

Répamese

Egyszer a nyúl és a csiga
Rátalált egy keresztútra.
Keresztúton – no még ilyet –
Egy szép répa illeg-billeg.

Vitába is szálltak érte,
Ki talált a csemegére?
A bölcs bagoly arra téved,
Ő vet a vitának véget:

A répa tulajdona azé,
Aki hamarabb hazaér.

Nem kihívás – mondta a nyúl
S legyintett egyet hanyagul.
Ha a nyúlcipőt felhúzom,
A félvilágot átszáguldom.

Csiga sunyít szarva alatt,
– No, nekem ez nem feladat.
Nekem ugyan nincsen lábam,
Pikk-pakk benn vagyok a házban.

Cserfes szarka erdő szerte
Az eredményt szétkürtölte:
Versenyt csigabiga nyerte.

Mire a nyúl visszaérkezett,
A vetélytárs megéhezett,
S jóízűen reggelizett.

Barátlátogató

Gyereknapon, uccu-rajta,
Menjünk ki mind a szabadba,
Ki-ki hozza a járművét,
Biciklijét vagy rollerét!
Találkozzunk pár baráttal,
Házi és vad állatkával,
Beszéljük meg, hogyan élnek
Lakói udvarnak, rétnek:

Cirmos cicák lustálkodók?
Dehogy, olykor egérfogók.

Tyúkanyónak mi a dolga?
Rántottához tojást tojja.

Milyenek a buldogok?
Önfejűek, kullogók.

Miért visong a malac?
Mert négylábú, s nem lazac.

Láttál lovat valaha?
Igen, szólt is, nyihaha.

Mért nem indulsz, Csacsi Ödön?
Mélázok a csökönyömön.

Hogy mozog a Tapsifüles?
Ugri-bugri nagyon ügyes.

Mit cipel a csigabiga?
Hátán háza, a pajzsika.

Mit dolgozol, fecskemadár?
Készül sárból a fecskevár.

Mit csinálsz itt, „Kelep Elek”?
Csacsi kérdés: kelepelek.

Hogy hívjalak, denevér?
Becenevem bőregér.

Mit cselekszel, kis Sün ördög?
Egész nap csak itt sündörgök.

Jól eltelt ez a napunk,
Jutalmul fagyit kapunk,
Hazaérünk nemsokára,
Bebújunk a puha ágyba,
S arról szólnak majd álmaink,
Mit csináltak barátaink.

Ravaszdi és Ravaszka (kas)

Volt egy kakas, oly fenséges,
nyakán tolla színes-ékes.
Természete is jóságos,
a taréja méltóságos,
hasonló egy koronához.

A baromfiudvar réme
kinézte őt estebédre.
Ám azután gondolt egyet:
– Meghagyom az életedet,
megszerzem a fejdíszedet!

Tudjuk jól, a róka ravasz.
Kakasra sem lehet panasz.

Settenkedőt észrevette,
magában jól kinevette:
– Megállj, róka, kapsz egy leckét,
nem bántod többet a gyengét.

Összesúgott tyúkjaival,
lányaival, fiaival,
aztán hangját kiengedve
kukorékolt pöffeszkedve:

– Bizony, mi csak magot eszünk,
amit gazda szór ki nekünk.
Tyúkom olyan tojást tojik,
miben taréj növekedik.

A ravaszdi ezt meghallván
a szemétdombhoz somfordál.
A fejében egy gondolat,
hízelkedő cselt fontolgat.

Hogy a taréjt megszerezzem,
a kakassal kell megegyeznem:
– Ó, te udvar szép királya,
úgy fáj fogam egy tojásra!

Szól a kakas: – Lesz tojásod,
megveszem a barátságod!
– Rendben, haver, megfogadom,
a tyúkudvart békén hagyom.

Alkut kötött a két „barát”,
elhagyta róka a tanyát.
Odújában máig várja,
nőjön taréj a tojásba`.

A Petike kacsája…

A Petike kacsája
Fölszállna egy fűzfára.
Kicsi ember nagyon okos,
Visszafogja tollas-tokost.

Nem repülhetsz, buta jószág,
Idelent vannak a tócsák.
A szárnyacskád nagyon gyenge,
Nem visz fel a fellegekbe.

Éhes héja rád lecsapna,
Gonoszul megkopasztana.
Velem akkor mi is lenne,
Kit ölelnék a keblemre?

 

Piros hímes, süti, ízes

Húsvét közeleg, gyerekek,
készítsünk sütit, kereket!
Lisztet, sót teszünk a tálba,
el is készül vacsorára.

Megcsűröm, megcsavarom,
ujjam körül forgatom,
tojáshabot felverem,
tetejére rákenem.

Megsült a finom pite,
asztalhoz hát izibe`,
ha megtelt már a pocak,
tojást festünk, pirosat.

Locsolkodók hada, ha jön,
hadd érje őket is öröm,
saját kifestésű hímes,
mellé süti, finom, ízes.

 

Ringató

Aludj-aludj, kicsi gyermek,
csukd be szép szemed,
álomtündér országába
repít képzelet!

Katicának mind hét pöttye
nyugovóra tér,
összezárja szirmocskáit
réten pipitér.

Pók Apolka is ott szunnyad
már a sarokba`,
nyolc szemét lecsukva merül
álom-habokba.

Tücsök koma hegedűje
tokjában pihen,
csigabiga a házában
szundít, picinyem.

Aludj-aludj, kicsi ember,
legyen álmod szép,
ringasson el csodáival
mesés álomkép!

Tanya-zsúr

Meghívtak egy tanya-zsúrra.
Vitorlámat feszesre húzva
Képzeletem vígan repít,
Dallam és mese ebben segít.

Rá is zendít a cimbalom,
Kezdődhet a vigadalom!

Sörtés sertés nagy vidáman
Dagonyáz a pocsolyában.
Bari Bori rumbát jár ma,
Bundájától meg nem válna.

Nyafog kicsit kecske Elek:
– Nem ízlik a piros retek.
Folyton őröl nyuszi szája,
Fogát vájja káposztába.

Csökönyösködik a szamár,
Jól megveti mind négy lábát,
Hiába szór a barátja
Orra elé érett árpát.

Biztatja a kicsi gida:
– Gyere, komám, a suliba!
Gá-gá-gá, kacag a liba,
Ebből lenne nagy galiba!

Elfogyott a répatorta,
Volt boci-fröccsös kakaó,
Fáradt lett a vendégsereg,
Így füstbe ment a makaó.

Csibeélet

Valami motozás hallik.
E neszezés mi lehet?
Kippenés-koppanás, kopp, kopp:
látok is egy kis fejet.

Kibújik a csibekobak,
csodálja a világot,
odabenn a tojáshéjban
ilyet bizony nem látott.

Örvendezik tyúkanyóka,
kiterjeszti a szárnyát,
puha tollal takargatja
pihikés kis leányát.

Mennyi-mennyi érdekesség.
Hogy fér majd a fejébe?
Kinek ki a fia-borja?
Mit kaphat majd ebédre?

De jó is a nyuszikának,
finom mamatejet szív.
Majd megkérdezi a gazdát:
kaphatna-e tejbegrízt?

Cseperedik-növekedik.
Szerzett jó sok barátot,
ideje hát körbenézni,
alapíthat családot.

Megtojta az első tojást
– tyúkanyó lett ő is már –
neki is hoz csibebébit
az elkövetkező nyár.

 

Mondókák

Kicsi kocsi elszökött,
otthagyta barátját,
árkon-bokron zötyörög,
fűben húz barázdát.

Szövögetve álmait
ici-pici póklány
lógatja a lábait
aranyszínű szófán.

Kajlafülű kis nyuszi
árokparton ugrál,
nyúlanyó nem alamuszi,
csak féltőn kukucskál.

Fára repült a buta.
Lóg a liba lába,
csodálkozik őzsuta:
nem ment iskolába?

Csippi-csirip, itt vagyok
díszes tollruhába`
a fészkeden kopogok,
induljunk a bálba!

Felébredt a kicsi gólya,
pipiskél fél lábon,
nincs rajta a kimonója:
nem fázik meg nyáron.

Kitteg-kattog a gőzeke,
földbe harap szorgosan,
kacag rajta csöpp Gizike,
fűben fetreng pajkosan.

 

Dongó dilemma

Zümm Ödön és Dong Olga
mihaszna darázsgyerekek,
repültek a dombok felé,
követve a sok zöld legyet.

Szertelen két dongólurkó
önfeledten szálldosott,
Zümi mama aggodalma
nagy féltésbe átcsapott.

„Jaj, te apjuk, mit csináljak?
Ebbe beleőszülök.
Féktelen ez a két kölyök,
állandóan csak nyüzsög.

Fáradságos ez a tempó.
Száz gyereket nevelek,
ehhez a két kóborlóhoz
bébiszittert keresek.”

 

Cicavilág

Napsugárnak hét ágával
Sütteti a pocakját,
Házi kedvenc csacska macska,
Három kiló lustaság.

Körbejárja Cini Lili:
A szemét sem nyitja ki?
Nem mozog, csak pöffeszkedik,
Ezért lett ilyen dagi.

Na megállj csak, te rest cica,
Megviccellek én téged,
Szégyen az egész fajtádra,
Ahogy életed éled.

Rendezünk nagy cincog-bonát.
Elhívom a haverokat,
Futkározunk körülötted,
S meghúzzuk a bajuszodat.

Tett követte gondolatot.
Összegyűlt a népes banda.
Szundításnak véget vetett
A sok kis cincogi hangja.

Ennyi inci-finci egér
Csak álomban létezik,
Nem is érdemes szóra sem,
Űzgélje, ki éhezik.

Nem vagyok én rászorulva
Úri macska létemre,
Estebédkor jön a gazdi,
S konzervet hoz részemre.

 

Kurta farkú kincsre lel

Kurta farkú kis röfinek
rossz kedve kerekedett,
csúfolták a farka miatt
szomszéd malacgyerekek.

Bús-komoran világgá ment,
futott-futott, majd megállt,
mohaágyra fáradtan dőlt.
Elaludt, s az est leszállt.

Pirkadatkor turcsi orra
finom illatot szagolt,
túrni kezdte hát a földet,
a mélyére lehatolt.

Különös dolgot turkált ki.
Töprengett: ez mi lehet?
Rátalálva a gazdája
vakart a fülén egyet.

Agyba-főbe dicsérgette:
hazamegyünk, kapsz korpát,
nem haragszom, mert elszöktél,
köszi a szarvasgombát.

 

Kalandozás az erdőben

Lomb alatt sétál
a gyereksereg,
kalandra vágynak
a gyermekszemek.

Fürge kis ürge
lyukból kirobog,
szájából a mag
néha kipotyog.

Leskel az erdőn
sok kicsi legény,
huncutság csillog
mindegyik szemén.

Ugrik a mókus,
meghajlik az ág,
rezdül a levél,
zenélnek a fák.

Perdül a fruska,
szoknyája pörög,
csintalan társa
markába röhög.